• Image 1
    Image 2
    Image 3
    Image 4
    Image 5
    Image 6

Történetek és cikkek

Zambiában egy LT15-ös géppel 30.000 méhkaptárt készítettek

2016. december 17.

Zambiában egy LT15-ös géppel 30.000 méhkaptárt készítettek

John Enright, az úttörő filantrópus hozta létre a Bee Sweet Honey-t, ami egy olyan méztermelő szövetkezet, amely egyre sikeresebb Zambiában, és már most 6000 ember életét teszi jobbá.

John Enright metodista misszionáriusok gyermekeként született, és az egész életét Kongóban és Zambiában töltötte - dolgozott lelkészként, tanárként, pilótaként, és a fenntartható gazdasági fejlesztési projektek úttörőjeként.

Az Enright család kénytelen volt elmenekülni Kongóból az 1998-ban kezdődő háború miatt. Zambiában, Ndola városa közelében építették újra az életüket, ahol iskolát, szakiskolát és hitéleti iskolát üzemeltettek sok más tevékenység mellett.

John a helyiekkel együtt nyereséges, reprodukálható, fenntartható üzletek létrehozásán dolgozik, amelyek úgy is működni tudnak majd, ha ő a jövőben nem tud figyelmet fordítani rájuk. John és a munkatársai saját maguk dolgozzák ki az üzleti ötletet, és törekszenek rá, hogy fenntartható modellt hozzanak létre. John sikeres üzleti projektjeihez tartozik a Tilapia haltenyészet, aloe vera termesztés, banán ültetvények, állatok és fafeldolgozó műhely.

John a fenti projektekkel sikereket ért el, viszont a méz projekt minden várakozást felülmúlt a növekedésben. A projekt alapja egy szövetkezeti üzleti modell, amely 2014-ben 100 tonna feldolgozott mézet termelt, 2015-ben mintegy 150 tonna mézet, amelynek nagy része külföldi piacokra kerül.

Érdekes, hogy a méz projekt ötletét a faipari vállalkozás adta.

Küzdelem az erdőirtás ellen értéknöveléssel
„Az éhező falusiak nagyon messze vannak az egész világra kiterjedő környezeti vitától” - emlékeztet bennünket John. „Arra kényszerülnek, hogy minden lehetséges eszközt megragadjanak annak érdekében, hogy táplálják magukat és a családjukat. Ahhoz, hogy meg tudjuk győzni a zambiaiakat arról, hogy ne vágják ki az erdőiket és a természeti erőforrásaikat, meg kell mutatnunk nekik, hogy miként válik előnyükre rövid és hosszú távon az, ha megőrzik az őket körülvevő világot.”

Egy másik bonyodalom, hogy az építési vagy faipari felhasználásra készülő faanyagot mindössze néhány nagy és nem hatékonyan működő fűrésztelep biztosítja, ahol elavult gépekkel dolgoznak. A rossz infrastruktúra miatt a faanyagot nehéz és költséges beszerezni a helyieknek, akiknek nincs állandó jövedelmük.

A korai 1980-as években, a Wood-Mizer alapítója, Don Laskowski adományozott egy fűrészgépet John munkájához. John így létre tudott hozni egy kis műhelyt, ahol helyi faanyagot tudtak előállítani, ajtókat, ablakokat, amelyek elérhetőek voltak a helyi közösségnek, ezzel meg tudta mutatni, hogy a fa egy értékes erőforrás, amellyel az afrikai emberek sokkal jobbá tehetik az életüket, anélkül, hogy exportálnák azt, vagy faszénné alakítanák.

John méz projekttel kapcsolatos ötlete úgy született, hogy azon gondolkodott, hogy mire lehetne felhasználni a műhelyben keletkező fa hulladékot. Ismételten azt kereste, hogy egy alulértékelt erőforrásból miként lehetne a legtöbbet kihozni - a fa hulladékból méhkaptárat lehetne építeni.

A méz projekt kialakulása
A méhkaptár projekt több mint nyolc évvel ezelőtt kezdődött. Sokat tanultak az első néhány évben, mint például azt, hogy miként kell felakasztani a kaptárokat a fákra, a lopás kockázatának csökkentéséhez, valamint úgy, hogy a termeszek és méhészborzak ne érjék el őket. A kaptár formáját is egyre jobbá tették, hogy a méz tisztább legyen és könnyebb legyen a méz begyűjtése.

„Afrika-barát méhkaptárakat akaruk létrehozni” - magyarázza John. „Az itteni kaptárak nagyon eltérőek az Amerikában vagy Európában lévő kaptáraktól.”

Fokozatosan kifejlesztettek egy szövetkezeti üzleti modellt, hogy a lehető legtöbb ember hasznot meríthessen az üzletből, de emellett garantálják a minőséget, és ésszerűsítsék a végtermék forgalmazását.

„Amikor elkezdtük, egy csomó hibát elkövettünk” emlékszik vissza John. „De lassacskán eljutottunk arra a szintre, amikor az üzlet elkezdett működni. Mikro-franchise-nak nevezzük a rendszert. A falubeli azt teszi, amit megtehet, mi azt tesszük, amit mi meg tudunk tenni, a többiek pedig marketinggel foglalkoznak és a végén mindenki nyer.”

A Bee Sweet Honey Társaságban falusiak dolgoznak, akik kapnak egy adott számú méhkaptárat, és az elsődleges feladatuk, hogy elhelyezzék a kaptárakat és figyeljenek rá, hogy ne lopják el őket. John elmondta, hogy egy személy ideális esetben 25 kaptárat tud felügyelni, de vannak olyanok is, akik 40 kaptárat felügyelnek.

John csapata évente kétszer meglátogatja a résztvevő falusiakat (tavasszal és ősszel), hogy begyűjtsék a mézet és kifizessék a résztvevőket a leadott méz mennyisége alapján. 2014-ben, több, mint 65.000 GBP-t fizettek ki a résztvevőknek. A jövőben még több pénz kerül kifizetésre, mert egyre több új résztvevő van és a meglévő résztvevők is egyre több kaptárat üzemeltenek.

„Mi nem méhészek vagyunk; mi csak begyűjtjük a mézet” osztja meg velünk John. „Mindaddig, amíg vannak méhek, évente kétszer begyűjtjük a mézet. Ez egy egyszerű rendszer, de lehetővé teszi számukra, hogy iskolába küldjék a gyerekeket, bádogtetőt tegyenek a házukra, és tisztességesen megéljenek.”

„Afrika-barát” méztermelés
John 15 főállású dolgozót foglalkoztat a kaptár gyártó műhelyben. A kaptárakhoz használt fa a fafeldolgozó műhelyből származik, és olcsó, helyileg beszerzett hulladékfát is felhasználnak. A rönköket kettévágják a Wood-Mizer LT15 fűrészgéppel, majd a hosszantvágó fűrésszel egyenletes vastagságú deszkákat fűrészelnek. A friss deszkákat ezután a kívánt hosszúságra fűrészelik le.

John szerint a kis fűrészgép fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. „Mindez abból a tényből fakad, hogy a Wood-Mizer fűrészgép jó minőségű deszkákat biztosít nekünk, kívánt méretű faanyagot lehet vele előállítani, ami lehető teszi a kaptárak gyártását. Mindez nem lenne lehetséges a fűrészgép nélkül. Ez egy fontos láncszem, amely mára több ezer embernek nyújt jelentős előnyöket".

A száraz évszakban, a deszkákat kiteszik a napra száradni két napig, majd beleteszik egy függőleges szerkezetbe ezután pedig összeragasztják a széleiknél, és így készül el a kaptár oldala.

„A méheket nem érdekli, hogy hogy néz ki a kaptár” mondja John nevetve, miközben bemutatja a ragasztási eljárást. Ezután a különböző darabokat összecsomagolják szállításra. A végső összeszerelésre a szállítás után kerül sor a szállítási költségek csökkentése érdekében. Egy egyszerű csiga rendszer lehetővé teszi a kaptárak emelését és süllyesztését a talajra, így nem kell fára mászni.

Növekedés és a jövő
Bár a Bee Sweat már több éve termel mézet a helyi zambiai piacra, az igazi növekedés akkor kezdődött, amikor képesek voltak megszerezni az organikus tanúsítványt a mézhez az Európai Uniótól, amellyel megnyílt a nemzetközi piac a méz számára.

Zambia északi részén több mint 6000 személy vesz részt a programban, és több mint 30.000 méhkaptár van most ezen a területen. A tapasztalat azt mutatja, hogy minden egyes kaptár mintegy 15 kiló mézet termel évente, amely rengeteg mézet jelent az év végére. 2014 tavaszán 50 tonna mézet gyűjtöttek be, és a méz 90%-a a nemzetközi piacon kerül értékesítésre - a fennmaradó mézet pedig a helyiek vásárolják meg olcsóbban.

„A méz projekt egyedi” - jegyzi meg John. „Lehetővé teszi, hogy egy nagyon egyszerű ember is organikusan tanúsított mézet állítson elő, amelyet az egész világon értékesíteni lehet. Most biomézet és organikus viaszt állítanak elő, és ennek megfelelően vannak bérezve - nem önkéntes munkások. Nagyon izgalmas!”

Jelenleg John műhelye több mint 200 kaptárat állít elő minden nap. Szeretnének naponta 500 kaptárat legyártani, ezért vásároltak egy új Wood-Mizer TVS dupla függőleges fűrészgépet, amellyel meg tudják duplázni a kapacitásukat.

„Szeretnénk látni, hogy más szervezetek is alkalmazzák ezt a technológiát” - osztja meg velünk John. „Látom, hogy a kaptár projekt egy hatalmas jólétet és energiát termelő projekt, ami rendkívüli áldás egész Afrikában”. John elmondja, hogy vannak olyan csoportok Hondurasban, Etiópiában, Kongóban és Malawiban, amelyek leutánozzák a kaptár projektet.

Jacob Mooney

Name:
Email:
Subject:
Message:
x

Hírszoba


    Hírek

  Cikkek 


Online kapcsolat