Az emberek és fák újra egymásra találása: Angel City Lumber története
Ha Los Angeles kerül szóba, a legtöbben a napsütötte strandokra, Hollywood csillogására vagy a nyüzsgő nagyvárosra gondolnak. Jeff Perry számára azonban a város ennél sokkal többet jelentett – egy sokrétegű ökoszisztémát, ahol az emberi élet és a természet szorosan összefonódik.
Jeff soha nem tervezte, hogy városi faipari céget alapít. Asztalos kisiparosként a megélhetésért küzdött, ám egyvalamiben biztos volt: imádja a fát. A fa iránti szenvedélye évekkel ezelőtt kezdődött, amikor egy bútorkészítő mesternél tanult, és hosszú éjszakákat töltött a műhelyben, miközben podcastokat hallgatott a bolygótudományról és a kozmoszról. Egyszer egy este Bill Nye egyik mondata megragadta a figyelmét: „Nem számít, mivel foglalkozik, ha pozitívan szeretne hozzájárulni a Földhöz, megteheti.”
Ez a gondolat megmaradt Jeffben. Néhány héttel később, amikor kisfiával és kutyájával az Eaton Canyonban túrázott, egy kidőlt part menti élő tölgyfába botlott, amely elzárta az ösvényt. Jött egy ötlete és megkérdezte a parkőrt, hogy megmenthetné-e a fát, hogy valami értékeset alkosson belőle. A válasz egyszerű volt: – Ez nem így működik. A parkőr elmagyarázta, hogy a fa egyik felét hagyják lebomlani, míg a másik felét elszállítják, és mulcsot csinálnak belőle.
Valami bekattant. Jeff elkezdett azon töprengeni, hogy vajon mi történik Los Angelesben a kidőlt fákkal? Ahogy mélyebbre ásott, megdöbbentő igazságra bukkant: városszerte milliószámra dobják el a fákat, aprítják fel vagy hagyják elrohadni, miközben értékes fájuknak sosem adnak egy második esélyt. Ez a felismerés jelentette az Angel City Lumber történetének a kezdetét.
Több, mint egyszerű faanyag
Jeff víziója az Angel City Lumber számára nemcsak a kidőlt fák újrahasznosításáról szólt, hanem arról is, hogy újra kapcsolatba hozza az embereket a körülöttük lévő fákkal. Nem csak a „városi faanyag” értékesítése érdekelte. Ehelyett egy helyi szinten működő mozgalmat akart létrehozni, ahol az egykor a környéken álló fákat bútorrá, padlóburkolattá vagy építészeti elemekké alakíthatják – így megőrizve a történetüket.
A cég gyorsan a hasonlóan gondolkodó emberek közösségi központjává vált. A kézművesek, művészek és építők azért választották az ACL faanyagát, mert nemcsak kiváló minőségű volt, hanem erősen kötődött a városhoz is. Minden egyes fadarabnak megvolt a maga története – talán egykor egy hátsó udvarban állt, egy szomszédos utcát árnyékolt be, vagy éppen a Griffith Park ösvényeit szegélyezte.
Jeff a városon túl pedig egy még nagyobb lehetőséget látott. Az Angel City Lumber az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálatával együttműködve az Angeles Nemzeti Erdőben elkezdte újrahasznosítani azokat a kiszáradt és veszélyt jelentő fákat, amelyeket az erdőtüzek megelőzése érdekében kell kivágni. A hagyományos fakitermelő műveletekkel ellentétben az ACL nem fakitermelés céljából vágott ki fákat, hanem olyanokat mentett meg, amelyek természetes életciklusuk végére értek.
Egy örökség, amely beleolvad a jövőbe
Jeff számára a végső cél nem az, hogy az Angel City Lumber birodalommá nőjön, hanem az, hogy eltűnjön. Egy olyan jövőt képzel el, ahol Los Angeles minden közössége saját fáit hasznosítja, helyben dolgozza fel a fát, és fenntartható módon gondoskodik a városi erdőkről.
„A mi feladatunk, hogy újra kapcsolatot teremtsünk az emberek és a fák között.” – magyarázza Jeff. „Ha egy fát ismersz – ha láttad az utcádban, figyelted, ahogy nő, és egy nap aztán látod, hogy valami újjá alakul –, akkor már nem csupán egy darab fa. Ez már a világod része.”
Az Angel City Lumber nemcsak a fát hasznosítja újra, hanem új módon mutatja meg, hogyan gondolkodunk a városainkat meghatározó fákról. Ezzel pedig elülteti a magvakat egy összekapcsoltabb, fenntarthatóbb jövőhöz.
***